Az emberi parazitákról szóló első csatorna a hírekben, Betűméret:
Ajánló Hírek - Az oldalt szerkeszti: Dr. Harka Ákos Ez az oldal nagyobbrészt a Halászat folyóiratban megjelenő híreinket tartalmazza, de mellette egyéb aktualitásokat is közöl. További hírek és érdekességek a nyilvános Facebook-oldalunkon. A Tisza vízgyűjtőjén élő lápi pócok Umbra krameri állományainak felmérése, élőhelyük halalapú ökológiai állapotértékelése Somogyi Rossz lehelet keserű ízű A A lecsapolásokat követően azonban e vizes élőhelyek zöme eltűnt, s velük együtt a bennük rejlő értékes élővilág is jórészt felszámolódott.
Az itt élő lápi halfajok, köztük a lápi pócok is a szabályozás során kialakított, mesterséges csatornarendszerekbe húzódtak túlélésük érdekében. Ezen csatornák az élővilág számára nem megfelelő, emberi igényeket kielégítő vízkormányzása azonban gyakorta eredményezi az élőhelyek kiszáradását, így a benne található élőlények pusztulását.
A hidrotechnikai beavatkozások pl. Lápi pócok a szákban Somogyi Az emberi parazitákról szóló első csatorna a hírekben felvétele A lápi póc élőhelyeinek megfogyatkozásán túl nagy problémát jelent még az adventív eredetű inváziós fajok térnyerése, melyek közül az amurgéb Perccottus glenii Európa szintjén is a legkiemelkedőbb.
Generalista halfajként gyors növekedésének, agresszív magatartásának és széles táplálékspektrumának köszönhetően konkurensévé, de akár predátorává is válhat a lápi fajoknak, legvégső esetben akár azok az emberi parazitákról szóló első csatorna a hírekben is eredményezheti az adott élőhelyről.
Számos szakirodalmi forrás említi az amurgéb és a lápi póc együttes előfordulását egy adott előhelyről, továbbá beszámolnak a lápi póc állományának eltűnéséről az amurgéb megjelenését követően. Mivel az amurgéb hazánkban elsőként a Tisza vízgyűjtőjén jelent meg, majd azt követően meglehetősen gyorsan elterjedt, így a Tisza mentén élő lápipóc-állományok fennmaradását veszélyezteti a legnagyobb mértékben.
Ezen információk ismeretében munkánk során a szakirodalmi adatoknak megfelelően a Tisza vízgyűjtőjének öt biogeográfiai régiójában jelöltük ki mintavételi helyszíneinket. Vizsgálatunkban a fennmaradt pócállományok felmérése mellett az élőhelyük halalapú ökológiai állapotértékelését is elvégeztük, melyekhez a diverzitási indexek mellett Shannon, Simpson, BergerParker a halalapú állapotminősítési rendszereket EQIHRF; HMMFI is alkalmaztuk.
A mintavételeket legtöbb esetben gázolva, m-es mintavételi hosszon végeztük, az Milyen rossz lehellettel esetében a mintavételt csónakból, m-es mintavételi szakaszon hajtottuk végre. Eredményeink alapján beigazolódni látszik az a feltevés, mely szerint az amurgéb megjelenése a lápi póc eltűnését eredményezheti egy adott területen.
A vizsgált mintavételi régiók közül a Felső-Tisza vidékéről, illetve a Bodrogközből nem sikerült igazolnunk a faj jelenlétét, ellentétben az inváziós amurgébbel. A két faj együttes előfordulását tapasztaltuk a Borsodi-Mezőségben, ahol néhány élőhelyen a lápi póc stabil Hejő-főcsatornamíg máshol töredékállományát Rigós találtuk.
A Tápió vidékéről mindössze 2 egyedét sikerült kimutatnunk a fajnak, mely jól tükrözi a Tápió vízrendszerében élő állomány méretének csökkenését. Pozitívumként tapasztaltuk azonban, hogy mintavételeink során nem találkoztunk az amurgéb egyetlen egyedével sem, pedig a es évek elején már megjelent ott a faj. Vizsgált régióink közül a Bihari-sík bizonyult a legunikálisabbnak a lápipóc-állományok tekintetében. A Berettyó jobb- és baloldali mellékvizein az esetek többségében a faj stabil állományaival találkoztunk, azonban fontos szerves paraziták, hogy az idegenhonos amurgéb már a Berettyó bal oldali mellékvizein is megkezdte terjeszkedését, veszélyeztetve az itt élő és még stabilnak tekinthető lápipóc-populációkat.
Hivatkozás: Somogyi D. Jászkeszeg Leuciscus idus a Balaton keleti medencéjében Harka Ákos A jászkeszeg a nem túl sebesen áramló vizeket kedveli, de ritkán állóvizekből is előkerül.
A Balatonból elsőként Vutskits György, a keszthelyi főgimnázium tanára írta le ben. A faj ig rendre szerepelt a tóról közreadott faunalistákban, ám ezt követően évtizedeken át nem volt adatunk róla. Mivel a Zalából és a folyó által kapelán vannak paraziták Kis-Balatonból a múlt század kilencvenes éveiben több helyről is sikerült kimutatni, várható volt, hogy ismét előkerül a Balatonból is. Az ezredforduló táján ez be is következett: ben Tihanynál, ben Keszthelynél fogtak a kutatók példányt, de a faj mind a mai napig ritkaság a tóban.
A Balatonból Siófoknál fogott jászkeszeg Varga Nimród felvétele Ránézésre vörösszárnyú keszegnek gondoltam, de aztán rájöttem, hogy valami más. Esetleg jászkeszeg lenne? Hivatkozás: Harka Á. Ennek során a vízfolyás két pontján [Jászszentlászló Y; X ; Pálmonostora Y; X ] a lápi póc több adult egyedét fogtuk. Nincs elegendő víz a Dong-éri-főcsatornában Nyeste Krisztián felvétele A Tisza vízgyűjtőjén élő lápipóc-populációk egyrészt az amurgéb térnyerése, másrészt a szélsőséges vízjárás okán drasztikusan visszaszorultak az utóbbi években.
A faj legutóbbi előfordulási adata a Dong-éri-főcsatornából ből származik. Akkor a petőfiszállási szakaszon regisztrálták a jelenlétét, azóta publikus előfordulási adatokról nincs tudomásunk. A rövid életciklusú és a környezeti tényezők változására érzékeny lápi póc esetén kisebb környezeti változás is a populáció eltűnését okozhatja, ezért is különösen jelentős minden új előfordulási adata.
Örvendetes, hogy az egykori érből sehonnan nem került elő az amurgéb, ám a vízfolyás felső szakasza a szélsőségesen száraz időjárás következményeként tartósan kiszáradhat, de a középső szakaszon is csak sekély vízborítás jellemző. A jelen vizsgálat során a pálmonostorai szakaszon sekély, de folytonos a vízborítás, míg a jászszentlászlói szakaszon csak nedves mederfelszín volt jellemző. Az itt fogott példány egy műtárgy közelében megmaradt mélyedésből került elő.
Tóta W.: A K alakú válság
A faj hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen, hogy ezek a szakaszok a száraz időszakban se száradjanak ki teljesen, így az emberi parazitákról szóló első csatorna a hírekben vízfolyás teljes hosszában legalább cm-es vízmélységet javaslunk biztosítani az egész év során. Hivatkozás: Halasi-Kovács B. A Lajta fő folyásvidéke Ausztriában található, de Magyarországon, Mosonmagyaróvár területén torkollik a Mosoni-Dunába.
A jelzőrák észak-amerikai eredetű, Európa vizeiben az egyik leggyorsabban terjedő idegenhonos tízlábú rákfaj. Magyarországon az első példányait ban találták meg a Gyöngyös-patakban Kőszeg alatt, és ezt követően is főleg a nyugat-magyarországi, valamint a Dráva vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyásokból került elő.
Jelzőrák élőhelye a Mosoni-Duna véneki szakaszán Weiperth András felvétele A jelzőrák új hazai terjedési útvonalát nyarán egy, ősszel pedig három alkalommal igyekeztünk feltárni, csalizott rákvarsák, elektromos kutatói halászgép és kézi hálók alkalmazásával. Felméréseink célja a Lajta mosonmagyaróvári, a Mosoni-Duna Lajta-torkolat alatti, valamint a Duna Gönyű és Medve közti szakaszán a tízlábú rákok felmérése, különös tekintettel a jelzőrák jelenlétének igazolására. Munkánk során valamennyi mintavételi módszerrel igazoltuk a jelzőrák stabil állományát a Lajta és a Mosoni-Duna mosonmagyróvári szakaszán.
Sikerült kimutatni a faj szokványos előfordulását a Mosoni-Duna mecséri, az emberi parazitákról szóló első csatorna a hírekben, véneki, valamint a Duna nagybajcsi fkm és Gönyű alatti fkm szakaszán. Vizsgálataink során a jelzőrák mellett előkerült a cifrarák Faxonius limosus egy-egy példánya a Mosoni-Duna véneki és győri, valamint három fiatal egyede a Duna gönyűi szakaszán.
A jelzőrák és a cifrarák terjedése a Szigetköz vízrendszerében azért rendkívül aggasztó, mivel mindkét faj aktívan terjeszti a rákpestisnek nevezett gombabetegséget Aphanomyces astaciami hatalmas mortalitást okoz az őshonos tízlábú rákok között. A Szigetköz esetében a kecskerák Pontastacus leptodactylus állományának további visszaszorulása várható, elsősorban azokon az élőhelyeken, ahol a jelzőráknak jelentős állománya alakul ki, mivel a kecskerák állományait a környezeti tényezőkkel szemben jobb tűrőképességű és szaporább észak-amerikai faj könnyűszerrel kiszoríthatja.
A jelzőrák nagy egyedsűrűségű állományainak kiterjedt járatrendszerei a Szigetköz partfalaiban és árvízvédelmi töltéseiben is jelentős károkat okozhatnak. A jelzőrák terjedése Európában évtizedek óta nyugat-kelet irányú, Magyarországon is ez a tendencia várható a Duna vízrendszerében. A Szigetközben, illetve a Duna főágában az emberi parazitákról szóló első csatorna a hírekben jelenléte fontos vizsgálandó terület, mivel a jelzőrák terjeszkedése jelentős természetvédelmi és vízgazdálkodási problémákat okozhat.
Hivatkozás: Liziczai M. A mintavétel - tekintettel a folyó rendkívül alacsony vízállására - vízben gázolva történt.
Evett élő felfedezőcsatorna parazitákat
A körösszakáli fenékküszöb alatt kijelölt méteres mintaszakaszon 40 cm mély, erősen sodró szakaszon került szemünk elé egy küllőivadék, amelyen látszott, hogy se nem tiszai és nem halványfoltú küllő. Ezután a körösszakáli közúti híd alatti szakaszon még 11 fiatal, főként ivadék korosztályú példányt sikerült fogni. A Sebes-Körösből fogott felpillantó küllők egyike Orcsik Tibor felvétele Az alaposabb szemrevételezést követően felpillantó küllőre Romanogobio uranoscopus gondoltunk, de mivel a mintavétel már sötétben, rossz látási viszonyok között történt, A második alkalommal már három korcsoportból fogtunk összesen 13 példányt.
Az első adult egyed kézbevételét követően minden kétséget kizáróan kijelenhető, hogy a fogott ritka küllők felpillantó küllők. Ezúttal már jó minőségű fényképfelvételeket is tudtunk az egyedekről készíteni. Ez az előfordulás kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű, ugyanis egy eddig nem ismert, új, önfenntartó állománya került elő a fajnak a Sebes-Körös magyarországi szakaszáról. Hivatkozás: Orcsik T. Egyik helyszínünk a Szolnok-Debrecen közti vasútvonal mentén helyezkedik el 47°10' A vasúti töltés menti helyszínen viszonylag magas egyedszámmal voltak jelen a ponty és a süllő egynyaras egyedi, melyeket a horgász szövetség halőrei a Szolnok belvárosában található sólyapályán sértetlenül kihelyeztek a Tiszába.
Amurivadék a vasút menti kubikgödörből Sólyom Norbert felvétele Az értékes nemes halak mellett itt észleltük elsőként a fiatal, 10 cm körüli amurivadékokat, melyek egyedszáma körül lehetett.
Miután a halmentési munkálatokat az első helyszínen befejeztük, átvonultunk a Kenderáztatóra. Sajnos a második helyszín már nem volt ilyen gazdag az őshonos fajokban, busa- és amurivadékban annál inkább.
A látottak alapján a fehér busa ivadékainak a száma bőségesen meghaladta tízezret, az amurivadékoké pedig az es egyedszámot. A halmentési munkálatok és a kiskörei hallépcsőben végzett halfaunisztikai felmérések tapasztalataiból elmondható, hogy az említett két faj igen nagy hatékonysággal képes szaporodni a Tisza vízrendszerében, amennyiben az adott hidrológiai viszonyok megteremtődnek a számukra.
Az, hogy ezeknek a halfajoknak a tömeges szaporulata milyen hatással lesz az őshonos faunára, kiemelten a békés halfajokra, illetve a vízminőségre, egyelőre még nem becsülhető meg. Hivatkozás: Sólyom N.
Az amurgéb Perccottus glenii megjelenése a Berettyó bal oldali mellékvizeiben Az amurgéb Kárpát-medencei első, es kimutatását követően rohamosan elterjedt a Tisza hazai vízgyűjtőjén.
A meghódított élőhelyeken jelentős hatással van az ott élő halközösségre. Nagyon hasonló ökológiai sajátosságai miatt halaink közül elsősorban a fokozottan védett lápi póc vetélytársa.
Tapasztalatok alapján elmondható, hogy ahová az amurgéb bekerül, onnan a lápi póc előbb vagy utóbb teljesen kipusztulhat. A Kutas-főcsatorna szeghalmi szakasza Nyeste Krisztián felvétele Alig egy évtizeddel ezelőtt a lápi póc még a Tisza több részvízgyűjtőjén is népes állománnyal volt jelen, ám többek között az amurgéb térnyerése következtében erőteljesen visszaszorult; a Felső-Tisza vidékéről a jelenlegi ismeretünk szerint teljesen el is tűnt.
Jelenleg a legnagyobb és legstabilabb tiszai lápipóc-populációk a Bihari-síkon, azon belül is a Berettyó bal oldali mellékvizeiben élnek, amelyekben mindeddig az amurgéb jelenléte nem volt ismert. Ennek során a Berettyó bal oldali mellékvizeinek alábbi pontjain regisztráltuk az amurgéb és a lápi póc együttes jelenlétét: Kutas-főcsatorna - Szeghalom Y; XCsente-szakáli alsó csatorna - Magyarhomorog Y; X Az említett vízfolyásokban jelenleg még stabil állománya él a lápi pócnak.
Ám az amurgéb megjelenése, valamint ezen alföldi csatornák és erek szélsőséges vízjárása több közülük a nyár folyamán kiszárad nagy veszélyt jelent a terület lápi pócaira.
