Az emberek fő parazitái
Tartalom
- Szagtalan gumi gél
- A helmint jelei egy felnőttnél
- Mit lehet tenni parazita ellen?
Trichomonas urogenitális r. Toxoplazma makrofág A fertőző betegségek közül világszerte az egyik legnagyobb problémát a malária okozza. A maláriás váltóláz kialakulását okozó Plasmodium-fajok életciklusát a A betegséget okozó egysejtű protozoont a maláriaszúnyogok Anopheles-fajok terjesztik — elsősorban a trópusokon.
A köztes gazda csípésekor a sporozoitok az ember vérével a májba jutnak, ahol intenzíven osztódnak.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
Az itt kialakuló merozoitok a vérbe kerülnek, és a vörösvérsejteket fertőzik meg. A szaporodó egysejtűek nagy mennyisége miatt a vörösvérsejtek 24, illetve 48 óránként szétesnek — ilyenkor újabb merozoiták kerülnek a vérbe. Ez a ciklusosan lezajló esemény okozza a lázat, innen a betegség váltóláz elnevezése. A merozoitok gametocitákká differenciálódnak, amelyeket egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszív.
A gametocitákból a rovar nyálmirigyében jön létre a zigóta, amiből kialakulnak az újabb sporozoitok.
Belső paraziták az emberek képein
Látható, hogy a az emberek fő parazitái bonyolult életciklusa során számos alakban előfordul az emberi szervezetben. Ezért nagy kihívás a maláriavakcina létrehozása — gyakorlatilag az élősködő minden fejlődési stádiumának sporozoit, merozoit, gaméták antigénje ellen kell kialakítani a hatékony immunológiai védelmet.
Fokozza a nehézségeket, hogy a paraziták által okozott fertőzések krónikus, visszatérő jellegűek. A különböző gyógyszeres kezelések antibiotikumok hatása nem tartós, mivel a környezetben élő kórokozók újrafertőzik az embereket.
Paraziták a szervezetünkben: mikor gyanakodjunk?
Az élősködők állandó jelenléte a szervezetben olyan krónikus immunológiai reakciókat idéz elő, amelyek szövetroncsoláshoz vezetnek, és számos esetben nagyobb kárt okoznak, mint maga a parazita. A malária váltóláz kialakulása — a Plasmodium falciparum életciklusa. A egysejtű protozoon sporozoitái szúnyogcsípéssel kerülnek az ember vérébe. A májba jutva intenzíven osztódnak, és a kialakuló merozoitok megfertőzik a vörösvérsejteket.
A szaporodó egysejtűek 24, ill. A gametocitákká differenciálódó merozoitokat egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszívja, és a rovarban kialakul a zigóta, amiből létrejönnek az újabb sporozoiták. Kivételt csupán az alacsonyabbrendű köztesgazdából származó paraziták képeznek; ezek közül számos elpusztul a komplementrendszer aktiválódásának eredményeként.
Szintén hatástalanok a fagociták: a legtöbb bekebelezett parazita külső burkát tegmen nem képesek megemészteni. Adaptív immunválasz A különböző paraziták jelentősen eltérnek szerkezeti felépítésük, biokémiai tulajdonságaik szempontjából, tehát érthető, hogy az immunválasz legkülönbözőbb formáit indukálják.
Számos féreggel — így pl.
A többsejtű paraziták ellen kialakuló Th2-irányú adaptív immunválasz igen komplex Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki. Az IgE egyrészt a hízósejtek FcεRI-hoz kötődve indukálja gyulladási mediátorok felszabadulását, az emberek fő parazitái az eozinofil granulociták parazitaellenes ADCC-reakcióját is közvetítik. Az utóbbi sejtek granulumaiból kiszabaduló fő bázikus fehérje MBP — lásd 3.
"Hogy kerültek ezek oda? És hogy hagyhattam őket ennyi ideig a szervezetemben?"
A parazitaellenes védekezés során a komplementrendszer is aktiválódik, és a felszabaduló anafilatoxikus peptideknek a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe. Mindez segíti a parazita szervezetből való eltávolítását.
- Paraziták rögzítve
- Növényi készítmények az emberi test parazitáihoz
- Paraziták Horogféreg Ancylostoma duodenale Az emberi horogféreg két nematóda hengeresféreg fajtára osztható, az Ancylostoma duodenale és a Necator americanus.
Többsejtű paraziták pl. Schistosoma ellen kialakuló immunreakciók. A többsejtű paraziták ellen kialakuló immunválaszban fontos szerepet játszanak az IgE-antitestek, a hízósejtek és a bazofil granulociták.
Belső élősködők, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek
Az IgE-termelő plazmasejtek a nyirokcsomóban lezajló, T- és B-sejtek kölcsönhatását követő izotípusváltás eredményeként alakulnak ki IL-4 és IL-5 hatására. A parazita elleni intézkedések IgE-közvetített aktiválása gyulladási mediátorok felszabadulását indukálja, amelyek — egyebek között — eozinofil és neutrofil granulocitákat, valamint monocitákat ekcéma a helmintáktól a vérből a féreg behatolásának helyszínére.
A veleszületett immunitás elemei közül — a makrofágok mellett — a komplementrendszer aktiválásakor felszabaduló anafilatoxikus peptideknek, a C3a-nak és a C5a-nak a helyi gyulladás fokozásában van szerepe.
Így pl.
A krónikus, sejtközvetített immunválasz során kialakuló rostos kötőszövet megakadályozza a máj vénáiban a vér áramlását, így károsítva ezt a létfontosságú szervet. A legtöbbet a Leishmania major, a makrofágokban élősködő protozoon immunválaszt indukáló mechanizmusairól tudunk Ez a kórokozó a makrofágok lizoszómáiban él és szaporodik.
Azonban, ha az egyensúly eltolódik, és a Th2-sejtek aktiválódnak, akkor a szupresszív hatású citokinek — IL-4 és IL-1 — gátolják a fagociták mikrobapusztító aktivitását.
A Leishmania egysejtű parazita által okozott fertőzés ellen kialakuló adaptív immunválasz.
A makrofágok lizoszómáiban élő és szaporodó kórokozó ellen kialakuló immunválasz során a lebontott patogénből származó peptideket a sejtek MHC-II-molekulái prezentálják a Th1-sejteknek. Az aktivált limfocitákból felszabaduló IFNγ és TNFα stimulálja a fagocitákat, melyek vezikulumaiban a parazitákat elpusztító aktív oxigén- és nitrogén-származékok keletkeznek. Ugyanekkor IL is felszabadul a makrofágokból, ami serkenti a Th1-sejtek proliferációját.
A fertőzés leküzdése szempontjából fontos a Th1- és a Th2-sejtek aránya, mivel az utóbbiak által termelt IL-4 és IL gátolja a kórokozó elpusztításához vezető folyamatokat. A paraziták menekülési útjai Mint minden patogén fennmaradásának, a paraziták létének, illetve túlélésének is feltétele, hogy ne váltsák ki a gazdaszervezet immunreakcióit, az emberek fő parazitái ugyanakkor ne is pusztítsák el azt.
A paraziták egyik legfontosabb jellemzője, hogy antigenitásuk méregtelenítés metadonból. Az is az immunválasz elkerülését szolgálja, hogy számos protozoon az immunrendszer elől elzárt helyen telepszik meg.
Gyakran megfigyelhető — pl. Másik módja az immunreakciók elkerülésének a felszíni antigének struktúráinak megváltoztatása az életciklus során. Ahogy ezt korábban részleteztük, igen feltűnő a trypanosomák felszínének változása. Számos parazita — pl. DAF analóg. Mások — pl. A makrofágok általi eliminációt a Toxoplasma gondii úgy kerüli el, hogy a fagoszóma és a lizoszóma az emberek fő parazitái gátolja. A Trypanosoma cruzii pedig a fagoszóma membránját oldja, és így jut a citoplazmába.
